A fejbőr dissectáló cellulitisze (DCS), más néven Hoffmann-betegség, ritka, krónikus gyulladásos bőrbetegség, amely elsősorban a fejtetőt és a tarkót érinti. Klinikai megjelenésére a perifollikuláris steril pustulák, fájdalmas, fluktuáló csomók, tályogok, sipolyjáratok és keloidszerű hegek jellemzőek, amelyek idővel hegesedő alopeciához vezethetnek.
A DCS a fejbőr folliculitisének ritka, ugyanakkor agresszív formája, amely leggyakrabban férfiaknál fordul elő. A betegség jelentősen ronthatja az érintettek életminőségét, és súlyos pszichológiai terhet okozhat.
A jelenlegi szakirodalom szerint az első vonalbeli kezelések közé tartoznak a helyi és szisztémás antibiotikumok, az izotretinoin, valamint az intralézionális kortikoszteroidok. Ezek azonban többnyire csak enyhébb vagy korlátozott kiterjedésű esetekben bizonyulnak hatékonynak, és a visszaesések gyakoriak. A DCS-re jelenleg nincs végleges gyógymód, ezért sok beteg hosszú távú kezelést igényel a fellángolások megelőzése érdekében.
A kezelés során immunszuppresszív szereket, például TNF-alfa-gátlókat is alkalmaztak, valamint az IL-17A-gátló szekukinumabról is beszámoltak sikeres terápiás eredmények kapcsán.
Jelen közlemény két olyan esetet ismertet, amelyekben a risankizumab – egy IL-23-gátló biológiai készítmény – sikeresen kezelte a hagyományos terápiákra nem reagáló, refrakter DCS-t. Tudomásunk szerint ez a második olyan publikáció, amely kizárólag risankizumab alkalmazásáról számol be ebben a betegségben.
Az irodalomban mindössze három esetleírás található IL-23-gátlók (guselkumab, risankizumab és tildrakizumab) alkalmazásáról refrakter DCS esetén. Ezek közül az egyik hidradenitis suppurativában is szenvedő beteget érintett. Korábbi vizsgálatok nem alkalmazták a Dermatology Life Quality Index (DLQI) kérdőívet a betegek életminőségének felmérésére a biológiai kezelés előtt és után. Vizsgálatunk újdonsága, hogy elsőként értékeltük a risankizumab-kezelés hatását ezzel az eszközzel.
